Babits Mihály

(1883–1941)

„Babits Mihály nagy ember és nagy költő”

(Ady)

„Poeta doctus”, tudós költő

Igen sokoldalú, „nyugtalan klasszicista”

Formaművész, hagyományőrző és újító egyszerre, az ún. objektív költészet előfutára

„Harcom a harcod folytatása” - írja Adynak

 

Élete, pályája

Városai: Szekszárd – Pécs – Budapest (Négyesy) – Baja – Szeged – Fogaras – Újpest – Rákospalota – Esztergom

Tanár — a Nyugat szerkesztője — műfordító — költő — esszéista — MTA-tag-

1908   A Holnap és a Nyugat

1909   A Holnap

1921   Tanner Ilona – Török Sophie

1929-től haláláig a Nyugat szerkesztője, a Baumgarten-díj kurátora

Gondolkodására hatott Spinoza, Hume, Kant, Schopenauer, Nietzsche, Bergson, Zalai  Béla, William James (pszichológus)

Verskötetei


1909      Levelek Iris koszorújából

                (tárgyiasság, bölcseleti igény)

1911      Herceg, hátha megjön a tél is

                (központi motívum az antikvitás, impresszionista)

1916      Recitativ

                (befelé fordulás, belső dráma, tépelődés – recitativó, expresszionista vonások)

1920      Nyugtalanság völgye

                (szorongató élmények)

1925      Sziget és tenger

                (klasszicizálódás, egyszerűsödés)

1929      Az istenek halnak, az ember él

1933      Versenyt az esztendőkkel!

1938      Jónás könyve+ Jónás imája


 

Műfordításai

1913      Pokol

1920      Purgatórium                                              1929-ben jelenik meg a teljes fordítás, 1940à San Remo-díj (Olaszország)

1923      Paradicsom

1920      Etaroà a világi szerelem könyve magyarul

1923      A Romlás virágai (Tóth Árpáddal és Szabó Lőrinccel együtt) Baudeleire-fordításkötet

1933      Amor Sanctusà a Szent szeretet könyve (középkori himnuszok latin és magyar nyelven)

1941      Oidipusz Kolónosban

 

Esszéi


1910      Petőfi és Arany

1911      Az ifjú Vörösmarty

                A férfi Vörösmarty

1934-36         Az európai irodalom története

1939      Keresztül-kasul az életemen

1941      Írók két háború közt


 

 

Regényei


1913      A gólyakalifa

1920      Kártyavár

1922      Timár Virgil fia

1927      Halálfiai

1933      Elza pilóta



1909 Levelek Iris koszorújából

Első kötetének címe költészetének – tudatosan vállalt és akart – sokszínűségére utal

Programja: a „soha meg nem elégedés”

In Horatium (1904)

    Nem fogadja el a horatiusi megelégedést

    Ezt filozófiai igénytelenségnek vélte

    Hérakleitosz filozófiájával ért egyet:

Mert „nem lépsz be kétszer egy patakba”

„Ekként a dal is légyen örökkön új”

 

Az Óda a bűnhöz a nietzschei lázadó újat akarást köszöntő költemény

A kötet sokszínűsége:

Messze…messze… (1907) (impresszionista),

Fekete ország (1907) (szimbolista)

Érdekes, mozgalmas vers a mozi élménye ihlette Mozgófénykép

A szülőföld iránti szeretet verse az Itália

„...nem kékebb eged és a dombod se zöldebb,

mint honni dombjaink s a dunántúli ég,

e gömbölyű, szelíd, színjátszó kék vidék.”

 

A kötet záróverse: A lírikus epilógja (1903) – az ifjú Babits önértelmezése

A feszültség forrása: a teljes világmagyarázat vágya és a teljes világmagyarázat lehetetlensége

A bezártságélmény képei: „vak dió” (zárt), „bűvös kör” (magába fordul), „börtön” (sötét), alfa, omega + a szonettforma

A kitörés vágya:     nyíl;          beh

                                      vágy         jaj

   Schopenhauer- és Nietzsche-hatások

 

1911     Herceg, hátha megjön a tél is

   A következő kötet – zömében fogarasi – verseiben az antik hagyomány szecessziós díszítőelemként jelenik meg: Danaidák (1909)

   A körben forgó világ, a nietzschei filozófia „örök visszatérés” gondolatát is megjeleníti

A bergsoni filozófia hatását mutatja az

Esti kérdés (1909)

Egyetlen – 55 soros – versmondat, a pillanat kitágítása – a magyar filozófiai líra egyik legnyugtalanítóbb költeménye

A múlandóság és az öröklét furcsa együttléte

Az órával mért idő mellett a szubjektíven megélt és érzékelt idő

A vershelyzet: az esti lámpagyújtás pillanata

„miért a lámpák és miért a holdak,

miért a végét nem lelő idő?

vagy vedd példának a piciny fűszálat:

miért nő a fű, hogyha majd leszárad?  

miért szárad le, hogyha újra nő?”

(Lásd: Juhász Gyula: Tiszai csönd c. versét

és Manet: A Roueni katedrális képsorozatát!)

A helyszínek villódzó változása és az utazás ideiglenességérzése

Formailag rendkívül tudatosan megalkotott költemény, (a rímképlet szerkesztettsége,  bravúros rímek)

A világ tékozló gazdagsága és fukarsága, (a létet adja s elveszi,) a lét és a nemlét lehetőségei közötti feszültség

Miért? Nincs válasz a kérdésre, a feleletnél fontosabb a kérdés
1916      Recitativ

Béke és háború között

Május huszonhárom Rákospalotán


„Vérvörös csütörtök”

Bizonyos irányváltás – reagálás a napi politikai eseményre

A kínnal, vérrel járó forradalommal szembeni idegenkedés legyőzése

A vers Babits személyes bátorságának is dokumentuma

 

1914.: a vélt és várt forradalmak helyett világháború

 

1915.:  Játszottam a kezével

Nyolc versszakán keresztül egy csöpp lánykéz:

„Mert tündértest a kicsi kéz” s

„nagyobb örömmel ontanám

  kis ujjáért a csobogó vért,

  mint száz királyért, lobogóért!”


Nagy háborúellenes verse a

Húsvét előtt


(Zeneakadémia, 1916. március 26.)

Nyugtalan ritmusú, rapszódikus hevületű költemény, az igék sokasodása (® expresszionizmus)

A késleltetés, az újrakezdés a feszültséget, a várakozást növeli – négyszer: „ha kiszakad ajkam”,

„ha szétszakad ajkam, akkor is”

Kulcsszavak: a vér és a malom (L. Vörösmarty: A vén cigány!)

További „rájátszások” Berzsenyi, Petőfi, Ady költeményeire

 

A béke ® feltámadás

 

„… elég volt!

  hogy béke! béke!

  béke! béke már!”

 

Az utolsó sorok dallamosak:

„egyik rész a munkára, másik temetésre”

Műfaja: kardal, dithürambosz

 

Még erősebb  hang, a „süket Isten” ébresztésére a Fortissimo (1917)

 

„Ne hagyjatok aludni senkit:

ki ma csöndes, gonosz vagy gyáva,

de érdemes-e félni még?”

      A verset közlő Nyugat-szám elkobzása

 

A háború utáni keserűsége:

Szíttál e lassú mérgeket,
A gyémántszóró asszony

 


Az utolsó évtized költészete

Ősz és tavasz között (1936)


Klasszicista ünnepélyesség és elégikus hangulat – az ősz, majd az elmúlás naturalista rajza: „puha sárrá rothad”

A vers „a halál rettenetében fogant”

Szerkezeti felépítés: az évszakváltás szerint

Ritmusa: hangsúlyos, magyaros verselésű tíz szótagos sorok (4-4-2 szótagú ütemekben) páros rímekkel, rejtett trochaikus lejtéssel

Minden második strófa végén refrén:

„Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!”

a középkor haláltáncénekeire emlékeztet

Ismétlődő gesztus: önkínzó értékfosztás

Különböző korstílusok a különböző szakaszokban:

a) a ragrímek szándékolt igénytelensége a verselés kezdeteire utal

b)  a IX. szakasz az ószövetségi Jeremiást,

c)   a VII. a virágénekek egyszerűségét,

d)  az V. a tanító célzatú klasszicizmust,

e)  a nyitó szakasz a naturalizmust

f)    a záró szakasz érzelmessége a szecessziót idézi

Az allúziók (rájátszások) sokasága:

   a költő fogódzókat keres

S nincs fogódzó: „Ami betűt ágam írt a porba, / a tavasz sárvize elsodorja.”

 

Balázsolás

Őszinte könyörgés a lírai én sorstársához

A gyerekkor – felnőttkor

A „végső” és igazi felnőtté válás:

  az elmúlás tényének tudomásul vétele


 


Jónás könyve (1937–8.):


·         Példázat a költői felelősségről, a művészi cselekvés lehetőségeiről és korlátairól

·         Jónás előbb elbújik a kötelességei elől, majd – bár „rühellé a prófétaságot” – vállalja

·         Miért? „mert vétkesek közt cinkos aki néma.”

·         A történelmet rendező isteni tervet nem tudhatjuk

„Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem.”

·         Jónás előbb gyáva, majd kevély

·         Irónia, önirónia

·         Nyelvi humor, archaizálás


·         A mű terve már a műtét előtt kész volt, de csak azt követően vetette papírra.

·         Illyés Gyula visszaemlékezéséből tudjuk, hogy jókedvűen, a lehetőségekhez képest mosolyogva és nevetve írta.

·         Ebből vonta le Illyés azt a következtetést, hogy valójában a prófétaszerep paródiájáról van szó, ám ezt az értelmezést sem a mű, sem az életmű egésze nem támasztja alá.

·         Először a Nyugat 1938. szeptemberi számában jelenik meg.

·         Történelmi háttér: az Anschluß, Ausztria megszállása.

·         Babits Magyarország hasonló sorsától félt, és általában egész Európa pusztulásától.

·         A Beszélgetőfüzetekben írja: “a próféta sorsa a szellemsors a világ hatalmasságaival szemben: lehet-e izgatóbb tárgy a mai költőnek?”.

·         Gazdag magyar- és világirodalmi előzményekre építkezett:

o        Nietzsche Zarathustrája, a megigazulást hirdető próféta, már egyetemista korától foglalkoztatja.

o        Ambrus Zoltán ‘Ninive pusztulása’ címmel írt elbeszélést.


·       A ’20-as évek végétől a prófétaszerep egyre inkább jelen van Babits költészetében (Jób, Dániel, Jeremiás jelenik meg költeményeiben.

·       Az Írástudók árulása című nagyesszében a világ hatalmasaitól független eszme hirdetését vallja az értelmiség feladatának.

·       Ninive mint a második világ, a civilizáció önpusztításba való átcsapásának mértéke jelentkezik az ‘Isten és az ördög’ című versében és az ‘Elza pilóta’ című utópisztikus regényében.

·       A témát közvetlenül az Ószövetség hasonló könyvéből merítette.

·       Néhány mozzanattól eltekintve a legfőbb változás, hogy míg a Bibliában Ninive népe a királlyal együtt megtér, addig Babitsnál ez elmarad.



·         Ezek egymásba játszása gyakran groteszk, ironikus hatású is.

·        Néhány problémakör:

         A prófétaszerep kérdése

o        Jónást tapasztalatai kényszerítik arra, hogy elmeneküljön az újabb feladat elől.

o        A feladat, a kötelesség nem vállalása büntetést von maga után, sőt fölborítja a világrendet is.

o        Babits archetipikus emberi helyzetet felhasználva az ismert zsoltár kezdősorai (“De profundis...”) által is megfogalmazott létszituációban mutatja be Jónást, aki paradox módon, kilátástalan lélekállapotban ismeri fel felelősségét, s kerül közel ismét az Úrhoz.

o        Jónás helyesen ismeri fel az Úr, az igazság és a közvetítő, azaz a próféta szoros egybetartozását.

o        Azt azonban már nem látja, hogy a 3 tényező nem azonos fontosságú.

o        Ebből fakad Jónás csalódása, illetve kifakadása az Úr előtt a mű végén.

o        Jónás az igazság bekövetkeztét, a prófécia teljesültét a jelenben gondolja, azaz a prófécia bekövetkeztétől várja a próféta hitelesítését.

o        Az Úr azonban a történelem, az üdvtörténet egészében gondolkodik, s ebben az intervallumban látja megvalósulni a próféciát, ebben az intervallumban pedig Jónás csak egy a próféták, az írástudók, a felelősséget vállalók és hirdetők sorában.

         Az igazság és annak recepciója

o        Jónás félreértése abból is fakad, hogy az igazságot azonosítja annak megvalósulásával.

o        Az Úr szavai (“a szó tiéd, a fegyver az enyém”) meghatározzák a próféták feladatkörét.

o        Az írástudó feladata – erről Babits nagy erővel ír a Julien Benda ‘Az írástudók árulása’ című könyve nyomán kibontakozó hazai polémiában – a gazdasági–társadalmi viszonyoktól független igazság hirdetése.

o        Szintén ‘Az írástudók árulása’ című esszéjében fogalmaz úgy, hogy a felelősen gondolkodó ember akkor is mozdulatlan világítótorony legyen, ha egyetlen hajó sem fordítja felé a lámpáját.

Pusztulás vagy megmaradás

o        A világégés előestéjén Babits nem tagadja, hogy a teremtett világ erkölcsi rendjéből kilépő civilizáció, a második világ, a technokrácia és haszonelvűség világa megérett a pusztulásra.

o        Ezt hirdeti Jónás.

o        Babits humanizmusa abban nyilvánul meg, hogy fölismeri, hogy az emberi kultúra és gondolkodástörténet évezredes folyamata – mely akár célelvű, akár körkörös – nem zárulhat le a fölhalmozott értékek pusztulásával.

o        Babits ismét Szent Ágostonhoz fordul, tőle veszi át azt a gondolatot, mely szerint bűnt és erényt megítélni nem az ember dolga; a szétválasztás felelőssége Istené. Az ember felelőssége az értékek védelme és megőrzése.

Elemzés:

o        4 részből álló költemény, az Ószövetség egyik ismert könyvének, a Jónás próféta könyvének újraírása (parafrázisa).

o        Jelképes elbeszélés Istennek a pogányokra, minden emberre kiterjedő megbocsátásáról, jóságáról.

o        A történet hőse: engedetlen próféta, akinek akarata ellenére kell vállalni szerepét.  Esendő, szerencsétlen, gyenge és nevetséges is egyben. Olyan hős, aki csak az Úr ráhatására látja be, hogy miért nem sújt le Ninivére Isten haragja.

o        Példázat arról, hogy Isten akkor is eléri célját, ha ahhoz eszköze az engedetlen próféta, aki ne végzi el tökéletesen rábízott munkáját.

o        A próféta az isteni szeretet eszköze.

Feldolgozások Babits előtt:

o        16. sz. Batizi András— prédikátor: Jónás prófétának históriája

o        Arany János kétsorosa: Próféta-lomb

„Monda pedig az Úr választott hivének

Menj, hirdess végromlást a nagy Ninivének.”

o        Ambrus Zoltán: Ninive pusztulása

 

Történet:

az Úr szavaà menekülésà Jáfóà Tarsisà hajó, betegség, imákà ő alszikà kidobjákà cethalà imaà felemelkedésà vér, epe, ki a cethal gyomrábólà Niniveà prófétál, kinevetik (piac)à színészek tereà királyi palotaà elvonulás a pusztába, várakozásà nem történt semmi, de néhányan megkerestékà az Úr nem büntetà de Jónást megleckéztetià tök (ricinusbokor) jóleső árnyékaà féregà napszúrásà Jónás újra meg akar halnià isteni igazságszolgáltatás

 

Nyelvi megalkotottság, elbeszélői hang

Jelképes beszédßBiblia

Cethalàbüntetés

Tengeràmélység, alászállás-felemelkedés

Niniveàbűn

Képes beszédtől példázat jellegű leszàa bibliai történethez hasonlít, biblikus szóhasználat, nyelv jellemzi.

Alakzatok:

Figura etymologica: szótőismétlés): „benyelné nyelve mellé”

Alliteráció: „kiáltok, káromlok, könyörgök”

Az elbeszélő:

Távolságot tarta a főalakkal szemben, de nem mindig érezhetjük így.

E/3. megszólalás

Stílusa: összetett, többrétegű.


archaizáló, biblikus réteg: „Monda az Úr”, „szerzett nagy szelet / és elbocsátá a tenger felett”
– neologizmusokból (=oda nem illő új szavak) álló réteg
– emelkedett (pátosz) réteg „Ne szánjam Ninivének / ormát mely lépcsőt emel a jövőnek”
– humor, irónia (nyelvtörőhöz hasonlító, gúnyos): „fent csücsültem vala koronáján”, „olyat bődült bozontos szája”, „E halban sós hús lett belőlem.”, „Egy árva ház sem égett Ninivében”
– profán réteg (hétköznapi): „rühellé a prófétaságot”, „betámolygott”, „nyögött”

 

A Jónás könyvével az életmű záró darabjává vált.

 

Jónás imája (1939.):


A


‘Jónás könyve’ személyessé tétele, értelmezése, a prófétaszerep személyessé tétele; egyben a kései versek ars poeticájához is kapcsolódik: a költő – Babits vágya és szándéka szerint – médium, egy fölöttünk álló igazságnak a közvetítője.

Közvetlen önvallomás – művészi elégedetlenség

„Hozzám már hűtlen lettek a szavak”

Sorsa:   „leszálltam a kínoknak eleven

                süket és forró sötétjébe”

Segítséget és haladékot kér:

„bátran szólhassak s mint rossz gégémből telik és ne fáradjak bele estelig”

Szerkezet: két többszörösen összetett mondat