A következő feladat egy szöveget és az abból készített vázlatlehetőségeket tartalmazza.

Jó gyakorlást mindenkinek!
Szóképből ért az ember

Tapasztalatból tudjuk, hogy szóképeket, nyelvi képeket nemcsak a költők alkotnak (ezek az ún. költői képek), hanem keletkeznek és élnek ilyenek a mindennapi nyelvben is, amin mi, közönséges halandók beszélünk és írunk.

A köznyelvi képek java része az állandó és széles körű használatban is meg tudta őrizni képszerűségét (vagy annak legalább egy hányadát), s ezért kép mivoltával ma is tisztában van az anyanyelvi beszélő. Más köznyelvi képekben viszont elhalványult, sőt némelyikben teljesen el is tűnt a képszerűség. Ezeknek már nincs semmiféle képzetkeltő erejük, ennélfogva sílusértékük is csekély, ha ugyan van nekik egyáltalán.

A köznyelvi képeket a képszerűség mértéke szerint öt csoportra oszthatjuk. Az elsőbe az eleven képnek ható, újszerű fordulatok tartoznak, pl. a holdkomp, e nagyon jól sikerült szóalkotás a lunar module magyarítása. ()

A második csoportot a még eleven, de már nem újszeru képek alkotják. Ezekben még érződik a képszerűség, de frissességüket az általános használat során elveszítették. Ilyenek. A bibliai eredetű szálka a szemében valakinek, a nyúlszívű, a gurul a nevetéstől, a köpönyegforgató, a feltornázza magát stb.

A harmadik típusba azokat a képeket soroljuk, amelyek megszokottá váltak és elhalványultak, de kép voltuknak még tudatában lehet a beszélő: hegygerinc, hegyhát, káposztafej, búzaszem.

A negyedik és az ötödik csoport az ún. halott képeket tartalmazza. A negyedik olyan szavakat vagy szókapcsolatokat foglal magában, amelyeket a beszélő már nem érez képnek, átsiklik fölöttük, s a képszerűséget csak akkor veszi észre, ha szándékosan épp erre összpontosít, pl.: karbantartás, az óra jár (ahelyett, hogy működik), a kocsi elindul stb.

Végül az ötödik csoport öleli fel azokat a szókat, amelyeknek egykori kép mivoltát — vagyis azt, hogy eredetileg névátvitelek voltak egy új fogalom jelölésére — ma már csak a nyelvtörténész ismeri és tartja számon. Ezek stilisztikai értelemben már nem tekinthetők képnek. () A gondolkodást és a többi szellemi folyamatot ma szinte csupa olyan szóval jelöljük, amely korábban valamilyen kézzel hajtott cselekvésnek volt a neve: felfogja az értelmét, vagy — ellenkezőleg — nem éri fel ésszel; megold egy feladatot, kifejt valamilyen nézetet stb.

Az egyes képcsoportok közt a határt igen nehéz, sőt szinte lehetetlen pontosan megvonni, mivel rengeteg az átmeneti jelenség. Ez azzal magyarázható, hogy a rétegek, csoportok képanyaga állandó mozgásban van.


        I.            szóképeket nemcsak a költők alkotnak, hanem keletkeznek a mindennapi nyelvben is

     II.            A köznyelvi képek java része megőrizte képszerűségét, más köznyelvi képekben viszont elhalványult, sőt el is tűnt a képszerűség.

   III.            A köznyelvi képeket a képszerűség mértéke szerint öt csoportra oszthatjuk

a.      eleven képnek ható, újszerű fordulatok tartoznak, pl. a holdkomp

b.     eleven, de már nem újszerű képek: gurul a nevetéstől, a köpönyegforgató

c.      megszokottá váltak és elhalványultak, de kép voltuknak még tudatában lehet a beszélő: hegygerinc, hegyhát, káposztafej, búzaszem

d.     szavak  vagy szókapcsolatok, amelyeket a beszélő már nem érez képnek, s a képszerűséget csak akkor veszi észre, ha szándékosan épp erre összpontosít, pl.: karbantartás, a kocsi elindul stb.

e.      ma már csak a nyelvtörténész ismeri és tartja számon felfogja az értelmét, kifejt valamilyen nézetet stb.

  IV.            rengeteg az átmeneti jelenség, mert a rétegek, csoportok képanyaga állandó mozgásban van.


1)     szóképeket nemcsak a költők alkotnak, hanem keletkeznek a mindennapi nyelvben is

2)     A köznyelvi képek java része megőrizte képszerűségét, más köznyelvi képekben viszont elhalványult, sőt el is tűnt a képszerűség.

3)     A köznyelvi képeket a képszerűség mértéke szerint öt csoportra oszthatjuk

        a)     eleven képnek ható, újszerű fordulatok tartoznak, pl. a holdkomp

        b)     eleven, de már nem újszerű képek:  gurul a nevetéstől, a köpönyegforgató

        c)     megszokottá váltak és elhalványultak, de kép voltuknak még tudatában lehet a beszélő: hegygerinc, hegyhát, káposztafej, búzaszem

        d)     szavak  vagy szókapcsolatok, amelyeket a beszélő már nem érez képnek, s a képszerűséget csak akkor veszi észre, ha szándékosan épp erre összpontosít, pl.: karbantartás, a kocsi elindul stb.

        e)     ma már csak a nyelvtörténész ismeri és tartja számon felfogja az értelmét, kifejt valamilyen nézetet stb.

4)     rengeteg az átmeneti jelenség, mert a rétegek, csoportok képanyaga állandó mozgásban van.


1.     szóképeket nemcsak a költők alkotnak, hanem keletkeznek a mindennapi nyelvben is

2.     A köznyelvi képek java része megőrizte képszerűségét, más köznyelvi képekben viszont elhalványult, sőt el is tűnt a képszerűség.

3.     A köznyelvi képeket a képszerűség mértéke szerint öt csoportra oszthatjuk

        3.1.  eleven képnek ható, újszerű fordulatok tartoznak, pl. a holdkomp

        3.2.  eleven, de már nem újszerű képek:  gurul a nevetéstől, a köpönyegforgató

        3.3.  megszokottá váltak és elhalványultak, de kép voltuknak még tudatában lehet a beszélő: hegygerinc, hegyhát, káposztafej, búzaszem

        3.4.  szavak  vagy szókapcsolatok, amelyeket a beszélő már nem érez képnek, s a képszerűséget csak akkor veszi észre, ha szándékosan épp erre összpontosít, pl.: karbantartás, a kocsi elindul stb.

        3.5.  ma már csak a nyelvtörténész ismeri és tartja számon felfogja az értelmét, kifejt valamilyen nézetet stb.

4.     rengeteg az átmeneti jelenség, mert a rétegek, csoportok képanyaga állandó mozgásban van.


A.      szóképeket nemcsak a költők alkotnak, hanem keletkeznek a mindennapi nyelvben is

B.      A köznyelvi képek java része megőrizte képszerűségét, más köznyelvi képekben viszont elhalványult, sőt el is tűnt a képszerűség.

C.      A köznyelvi képeket a képszerűség mértéke szerint öt csoportra oszthatjuk

         a.       eleven képnek ható, újszerű fordulatok tartoznak, pl. a holdkomp

         b.      eleven, de már nem újszerű képek:  gurul a nevetéstől, a köpönyegforgató

         c.       megszokottá váltak és elhalványultak, de kép voltuknak még tudatában lehet a beszélő: hegygerinc, hegyhát, káposztafej, búzaszem

         d.      szavak  vagy szókapcsolatok, amelyeket a beszélő már nem érez képnek, s a képszerűséget csak akkor veszi észre, ha szándékosan épp erre összpontosít, pl.: karbantartás, a kocsi elindul stb.

         e.       ma már csak a nyelvtörténész ismeri és tartja számon felfogja az értelmét, kifejt valamilyen nézetet stb.

D.      rengeteg az átmeneti jelenség, mert a rétegek, csoportok képanyaga állandó mozgásban van.

 


 

1)      mindennapi szóképek

2)      képszerűség

3)      képszerűség mértéke

a)      holdkomp

b)     köpönyegforgató

c)      hegygerinc, hegyhát

d)     karbantartás, a kocsi elindul stb

e)      felfogja, kifejt

4)      képanyag állandó mozgásban


v  szóképeket nemcsak a költők alkotnak, hanem keletkeznek a mindennapi nyelvben is

v A köznyelvi képek java része megőrizte képszerűségét, más köznyelvi képekben viszont elhalványult, sőt el is tűnt a képszerűség.

v A köznyelvi képeket a képszerűség mértéke szerint öt csoportra oszthatjuk

Ø eleven képnek ható, újszerű fordulatok tartoznak, pl. a holdkomp

Ø eleven, de már nem újszerű képek:  gurul a nevetéstől, a köpönyegforgató

Ø megszokottá váltak és elhalványultak, de kép voltuknak még tudatában lehet a beszélő: hegygerinc, hegyhát, káposztafej, búzaszem

Ø szavak  vagy szókapcsolatok, amelyeket a beszélő már nem érez képnek, s a képszerűséget csak akkor veszi észre, ha szándékosan épp erre összpontosít, pl.: karbantartás, a kocsi elindul stb.

Ø ma már csak a nyelvtörténész ismeri és tartja számon felfogja az értelmét, kifejt valamilyen nézetet stb.

v rengeteg az átmeneti jelenség, mert a rétegek, csoportok képanyaga állandó mozgásban van.